Ebben tér el az angolok felfogása a miénktől

Sokunk számára nagyon fontos, hogy a környezetünkben élő emberek hogyan tekintenek a saját magukat körülvevő világra, hiszen ez minket is befolyásol. Szívesebben töltünk el időt ott, ahol elfogadás, és pozitivitás fogad minket, mint egy olyan helyen, ahol negativitás és feszültség uralkodik. A hat éve tartó Angliában élésem során igazán ráéreztem a felfogásunkban levő különbségekre, ezekből néhány dolgot össze is szedtem.

1.Nem érdekes, ki vagy, mennyi a súlyod, hogy öltözöl, milyen a bőröd színe, csak legyél jó ember

Amíg otthon éltem, rengetegszer hallottam azt a kifejezést, hogy valami 'nem fehér embernek való', vagy tapasztaltam, hogy valaki negatív bánásmódban részesül a kinézete, vagy az öltözködése miatt. Például valakit nem vettek fel egy mindennapi munkára, mert a súlya miatt nem mutatott jó 'összképet', nem is beszélve arról, hogy egy egyénnek mekkora kihívást jelent munkát találni, ha cigány származású, végzettségtől függetlenül. Ameddig nem költöztem el otthonról, mindez fel sem tűnt, csak egy mindennapos jelenségnek érződött. Valahányan szerencsésnek születtünk, a társadalom által elfogadott norma szerint nézünk ki, vagy a család keze messzire elér, valahányan meg nem, és azt gondoltam, hogy ez így normális. Aztán az első hónap során, ahogy kiköltöztem, olyan dolgok értek, ami egyszerűen 180 fokban megváltoztatták a perspektívámat. Bementem egy boltba, ahol egy transznemű eladó fogadott széles mosollyal, és a neve mellett szerepelt a nemi megszólítása is, jelezvén, hogyan nevezzem meg, ha szükségem lenne bármire. Vagy az az eset, amikor egy down szindrómás férfi áruházi host-ként fogadott, azaz mindenkit, aki a helyre érkezett, üdvözölt. Egy cég egy down szindrómás személyt választott arra, hogy az első pont legyen, akiket a vevők látnak. Ezen a személyen múlt sok vevő első benyomása az üzletről, és ők mégis bizalmat szavaztak az egyébként is keményen dolgozó alkalmazottuknak. Ezen kívül kismillió esetet fel tudnék sorolni, az utcán büszkén haspólóban járkáló teltkarcsú nőktől kezdve az azonos nemű párok kéz a kézben való sétájáig.

2. Az LGBTQ+ csapat, avagy a nem heteroszexualitás nyílt felvállalása

Amíg otthon éltem, volt alkalmam tapasztalni, hogy mennyi féle sértéssel illetnek egy nem hetero személyt, és szerintem ezt a fajta bánásmódot senkinek sem kell részleteznem. Van néhány ismerősöm, akik úgy döntöttek, hogy a nemi hovatartozásukat nem hozzák napvilágra, mert fiatalkoruk óra olyan lelki traumák érték őket, amik talán sosem tudnak majd beforrni.

A tapasztalataim alapján a külföldiek nagy része büszke a nemi hovatartozására, és az éves pride úgy néz ki, hogy sokaknak megjelennek a barátai is nemi tartozástól függetlenül, hogy támogassák az egyént önmaga megismerésében, és megvalósításában. A munkahelyeken sokan viselnek a pride hónapban színes ruhákat, és szerveznek adománygyűjtés LGBTQ+ szervezetek számára.

3. Általános pozitivitás

Amikor Angliában sétálunk, és azon kapjuk magunkat, hogy véletlen szemkontaktusban vagyunk valakivel, a személy gyakran ránk mosolyog. A kedves bolti eladó néni mosolyogva hív minket 'Love'-nak (Kedvesem), és nem fintorog ránk, amikor azt mondjuk neki, hogy gyorsan vissza kell szaladnunk sajtért. Tapasztalataim szerint az Angolokban van egy természetes belső pozitivitás, amit szívem szerint betennék a bőröndömbe és hazahoznék Magyarországra.

Neked mi a véleményed erről a posztról?

Szerinted nekünk, magyaroknak nyitottabbnak kéne lennünk a világ felé?

A következő linken elérhető a munkásságunk: https://www.facebook.com/chickenpaprikash